Már gyerekkoromban kiderült , hogy a sport és a mozgás meghatározó lesz az életemben, de harminc is elmúltam mikorra megértettem, hogy enélkül nem érzem komfortosan magam.

Ma többnyire azt mondom, hogy 24 éve futok és 17 éve jógázom, pedig 10 éves koromtól indultam mezei futóversenyeken és az már az egyetemen is ez volt az egyetlen mozgásforma, ami belefért az életembe.

A jógát viszont valóban csak 40 évesen kezdtem el, addig relaxálni sem tudtam, nemhogy meditálni. Távol állt tőlem minden, ami lassabb, koncentráltabb figyelmet igényelt, mint amihez szokva voltam. Mivel akkor született a legkisebb gyerekem, az előtte valóban pörgős életem amúgy is kénytelen volt fordulatszámot váltani és ehhez a jóga, számomra is meglepő módon, azonnali segítséget nyújtott. A sok évi gyakorlás, az ismétlődő ászanák sora és talán szimbolikusan is , de a rendszeres tükörbe nézés meglepő fordulatokat hozott. Egészen új ismereteket szereztem a testemről, de különösen a légzés és a mozgás kapcsolatáról.

Eleinte nem értettem, hogy lehet úgy feszíteni a testet, hogy közben bele is lazuljunk a gyakorlatba, de nálam ez lett a kulcs a jógával való örök kapcsolathoz. Mert, amikor sikerült, az nemcsak a testemet erősítette, hanem a lelkemet is gyógyította.

Az elmúlt közel két évtized során úgy tapasztaltam, hogy nem érdemes senkit sem győzködni a jóga előnyeiről és rávenni arra, hogy kezdjen bele. A jóga mint mozgásforma, csak egy, a hatalmas palettán, ha edzeni akarjuk a testünket. Mindenkinél máskor jön el, -ha egyáltalán- annak az ideje, amikor ennél valamivel többet szeretne és elindul azon az úton, ami szembesíti is azzal a „többel”. Nálam végül a légzés lett az a hívószó, ami miatt jógaoktató lettem. Úgy tapasztaltam, hogy a légzés az az un. ”nulladik lépés”, ami nélkül sem a fizikai, sem a mentális állapot nem tud ellazult, fókuszált és rugalmas lenni.

Ezért mind a felnőtt, mind a gyerek hatha jóga óráimon arra helyezem a hangsúlyt, hogy mindenki megtapasztalhassa a légzés erejét. Hogy ez nemcsak egy velünk született képesség, amit születésünk pillanatától automatikus irányít a központi idegrendszerünk, hanem egyben a legnagyobb erőközpontunk, ami fejleszthető. Olyasmi, ami nélkül pár percnél tovább élni sem tudnánk, de mégsem fordítunk rá elég figyelmet, hogy ezt a hatalmas potenciált kihasználjuk.

Szeretném ha a közös gyakorlás során te is megtapasztalnád, hogy mennyivel hajlékonyabb a tested és nyugodtabb az elméd, ha közben lassan, mélyen és orron át lélegzel.